A gravitáció és a beszéd ellen

Van közünk

2012-01-19T13:15:00.000-08:00

-Anya, én mikor megyek férjhez?
-Mikor megtalálod a párodat.
-De én harcos párt akarok!
-Jó. De azért tudod, hogy nekik mindig dolguk van.
-Nem baj. Én hagyom, hogy végezzék a dolgukat. Én akkor is harcos párt akarok! Mert ő megvéd engem.

Állókép () hóhullásban

2012-01-05T09:53:00.000-08:00

hazaértem, hidd el

kép: Somogyi Réka: megállnak, s megvárják, míg ellepi őket a hó

Mert a lelkünk mélyén

2011-12-09T14:41:00.000-08:00

nomádok vagyunk. Vagy is én.

Ha házam nem is, de lakókocsim biztosan lesz. A kacsalábonforgó update változata.

Viva la vida!!!

Let there be light!

2011-11-16T03:39:00.000-08:00

,,Senki nem tudja egyedül meggyújtani azokat a gyufaszálakat, amik születésünktől kezdve dobozolva bennünk vannak. Oxigénre és lángra van szükség, mint minden tűzgyújtáshoz. A mi esetünkben az oxigén lehet a kedves lehellete, a láng pedig bármilyen zene, étel, érintés, szó vagy hang, ami kis szikrát idéz elő, és meggyújt egy gyufát. Egy pillanatra elkápráztat egy nagyon erős érzés. Kellemes meleg, ami az idő múlásával lassan kihűl, amíg egy új szikra feléleszti. Minden embernek fel kell fedeznie, hogy mi pattintja ki a szikrát, ahhoz, hogy élhessen, mert az anyag, ami ebből az égésből lesz, a lélek tápláléka. Ez a tűz a növeszti.
Ha valaki nem jön rá idejében, hogy mi gyújtja lángra, a doboz megnedvesedik, és egy szál gyufa sem fog többé meggyúllani. Ezért fontos, hogy távol maradjunk azoktól az emberektől, akiknek jeges a lehellete. Puszta jelenlétükkkel kiolthatják a legerősebb tüzet, és ennek szomorú következményeit te is smered.
Nem könnyű megszárítani a nedves gyufákat, de megígérem neked, hogy van rá gyógyír."

Laura Esquivel: Como aqua por chocolate
kép: sk

Október

2011-11-16T03:16:00.001-08:00

Szeptember

2011-11-16T03:11:00.001-08:00

Július - Augusztus

2011-11-16T03:09:00.001-08:00

Június

2011-11-16T03:07:00.001-08:00

Ki olyan, mint a sárkány? - Protect Life

2011-10-20T06:26:00.000-07:00

Egy pillanatig se feledd, hogy egyedül vagy, és hatalmad csupán a jobb kezedig terjed. Minden harcos magányos, mert a végső harcot egyedül kell megvívni. E harc hevében nincs csapat és nincsenek bajtársak; magad vagy csupán. Magad, és Isten, aki nem avatkozik be.

Ezt a harcot mindenképp meg kell vívni – nemcsak azért, mert ez a harcos életének értelme, de azért is, mert elkerülhetetlen. Nemcsak a harcos keresi a harcot – a harc is követi őt, könyörtelenül.
A végső harcot pedig nem lehet megnyerni, nem lehet abbahagyni, és nem lehet kitérni előle. Ezért végső.
És amikor megérti ezt a harcos, körülnéz és felfogja hogy egyedül maradt és egyedül kell megvívnia majd e harcot, végképp megszűnik embernek lenni. Ettől fogva szíve nem emberi szív, hanem a harcos szíve mely nem ismer mást, csak ellenfelet és áldozatot.
Ez a magányosság a harcos egyik legnagyobb próbatétele. Kevesen élik túl, kevesen viselik el – mert nem azért van, hogy elviseljék. E magányosság kezdettől való: az első, társtalan teremtett lényé, akit Isten lehelete még nem melegített fel.

A harcosok többsége nem a harcba, hanem ebbe hal bele.

Annak számára, aki egyedül maradt, nincs más út, csak a végzet útja: az elkerülhetetlen halálé, mert a társtalanság mindig halálba torkollik.
Az egyedüllét felismerésének pillanatát az igazság pillanatának is nevezik – ez azonban semmit nem jelent, mert ezekben a pillanatokban nincs igazság, sem hamisság. Semmi sincs; csak a meztelenség és a magány. Ez a végső bizonyosság, és minden más illúzió.
Senki sem tudja, miért van így.

György Attila: Harcosok könyve

Uzsonna oviszsákba

2011-09-12T04:42:00.001-07:00

Csókollak a homlokod közepén
Változzon csillaggá a csókom
Vezessen
vándorlásodban

Ujjaim sugarak legyenek
melegítsenek.

Szavaim áldás
A visszavárás
hazatalálás.

Bálint Lea: Boldogságom erdeje 37.

Kép: Gábri Zoltán

Pajzs

2011-08-26T11:40:00.000-07:00

Kis piros sárkányok súrolják a gondolatom
Tündérország, Paradicsom, hozzád száll a mozdulatom
Zöld mezőben csillagok gúnyáját foltozgatom
Álombeli zenével bolygók lelkét ápolom
Ködben a táj, az éji szépség alszik az ég vizén,
de nemsokára újra ragyogni fog a csillagom,
sodor tündöklő fonalat lelkem mélyére,
Oly jó, oly jó, oly jó, jó
Emberi tájakon
Oly jó, oly jó, oly jó!
VHK: Kis piros sárkányok

Non omnis moriar

2011-08-20T06:43:00.000-07:00

halld meg halld meg
a mindenségből
nincsen távol
nincsen távol

újra foglak szülni

Legyező

2011-07-19T15:01:00.000-07:00

Skeleton woman

2011-07-03T13:52:00.000-07:00

A Tale of the Inuit
She had done something of which her father disapproved, although no one any longer remembered what it was. But her father had dragged her to the cliffs and thrown her over and into the sea. There, the fish ate her flesh away and plucked out her eyes. As she lay under the sea, her skeleton turned over and over in the currents.

One day a fisherman came fishing, well, in truth many came to this bay once. But this fisherman had drifted far from his home place and did not know that the local fisherman stayed away, saying this inlet was haunted.

The fisherman's hook drifted down through the water, and caught of all places, in the bones of Skeleton Woman's rib cage. The fisherman thought, "Oh, now I've really got a big one! Now I really have one!" In his mind he was thinking of how many people this great fish would feed, how long it would last, how long he might be free from the chore of hunting. And as he struggled with this great weight on the end of the hook, the sea was stirred to a thrashing froth, and his kayak bucked and shook, for she who was beneath struggled to disentangle herself. And the more she struggled, the more she tangled in the line. No matter what she did, she was inexorably dragged upward, tugged up by the bones of her own ribs.

The hunter had turned to scoop up his net, so he did not see her bald head rise above the waves, he did not see the little coral creatures glinting in the orbs of her skull, he did not see the crustaceans on her old ivory teeth. When he turned back with his net, her entire body, such as it was, had come to the surface and was hanging from the tip of his kayak by her long front teeth.

"Agh!" cried the man, and his heart fell into his knees, his eyes hid in terror on the back of his head, and his ears blazed bright red. "Agh!" he screamed, and knocked her off the prow with his oar and began paddling like a demon toward shoreline. And not realizing she was tangled in his line, he was frightened all the more for she appeared to stand upon her toes while chasing him all the way to shore. No matter which way he zigged his kayak, she stayed right behind, and her breath rolled over the water in clouds of steam, and her arms flailed out as though to snatch him down into the depths.

"Agh!" he wailed as he ran aground. In one leap he was out of his kayak, clutching his fishing stick and running, and the coral white corpse of skeleton woman, still snagged in the fishing line, bumpety-bumped behind right after him. Over the rocks he ran, and she followed. Over the frozen tundra he ran, and she kept right up. Over the meat laid out to dry he ran, cracking it to pieces as his mukluks bore down.

Throughout it all she kept right up, in fact, she grabbed some of the frozen fish as she was dragged behind. This she began to eat, for she had not gorged in a long, long time. Finally, the man reached his snowhouse and dove right into the tunnel and on hands and knees scrabbled his way into the interior. Panting and sobbing he lay there in the dark, his heart a drum, a mighty drum. Safe at last, oh so safe, yes, safe thank the Gods, Raven, yes, thank Raven, yes, and all bountiful Sedna, safe... at...last.

Imagine when he lit his whale oil lamp, there she - it - lay in a tumble upon his snow floor, one heel over her shoulder, one knee inside her rib cage, one foot over her elbow. He could not say later what it was, perhaps the firelight softened her features, or the fact that he was a lonely man... but a feeling of some kindness came into his breathing, and slowly he reached out his grimy hands and using words softly like a mother to child, began to untangle her from the fishing line.

"Oh, na, na, na." First he untangled the toes, then the ankles. "Oh, na, na, na." On and on he worked into the night, until dressing her in furs to keep her warm, Skeleton Woman's bones were all in the order a human's should be.

He felt into his leather cuffs for his flint and used some of his hair to light a little more fire. He gazed at her from time to time as he oiled the precious wood of his fishing stick and rewound the gut line. And she in the furs uttered not a word - she did not dare - lest this hunter take her out and throw her down to the rocks and break her bones to pieces utterly.

The man became drowsy, slid under his sleeping skins, and soon was dreaming. And sometimes as humans sleep, you know, a tear escapes from the dreamer's eye; we never know what sort of dream causes this, but we know it is either a dream of sadness or longing. And this is what happened to the man.

Skeleton Woman saw the tear glisten in the firelight and she became suddenly soooo thirsty. She tinkled and clanked and crawled over to the sleeping man and put her mouth to his tear. The single tear was like a river and she drank and drank and drank until her many-years-long thirst was slaked.

While lying beside him, she reached inside the sleeping man and took out his heart, the mighty drum. She sat up and banged on both sides of it: Bom Bomm!.....Bom Bomm!

As she drummed, she began to sing out "Flesh, flesh, flesh! Flesh, Flesh, Flesh!" And the more she sang, the more her body filled out with flesh. She sang for hair and good eyes and nice fat hands. She sang the divide between her legs, and breasts long enough to wrap for warmth, and all the things a woman needs.

And when she was all done, she also sang the sleeping man's clothes off and crept into his bed with him, skin against skin. She returned the great drum, his heart, to his body, and that is how they awakened, wrapped one around the other, tangled from their night, in another way now, a good and lasting way.

The people who cannot remember how she came to her first ill fortune say she and the fisherman went away and were consistently well fed by the creatures she had known in her life under water. The people say that it is true and that is all they know.

Május

2011-06-28T14:51:00.000-07:00

Március

2011-06-28T14:42:00.001-07:00

Február

2011-06-28T14:21:00.001-07:00

Január

2011-06-15T22:32:00.000-07:00

A másik oldalon

2011-06-15T08:28:00.000-07:00

,,Mert egyetlen bajtalan út, egyetlen vértelen út, ha megnémul a száj a földnek, s nem éri a láb földet."

Nagy László: Medvezsoltár

Offret

2011-06-14T04:57:00.001-07:00

Gyöngy

2011-05-31T12:45:00.001-07:00

Beszéd: nix. Reggel óta csak hörgök. Mintha két nindzsa iksz-zérót játszott volna karddal a torkomban az éjjel.
Gravitáció: repülőtér zárva.
Kolibri: érkezik hamarosan.
Haj: még fent van.
Levegő: mért, szerinted ha ezt a képet választottam, akkor van?
Soundtrack: i play from my f.ing heart

Háromság

2011-05-24T23:21:00.001-07:00

Ott állsz a közepén, tündér, én pedig melletted leszek, minden formában, minden időben.
Isten éltessen és tartson meg tenyerén, csillagvirágom.

Wind blows, fire burns

2011-05-08T06:52:00.000-07:00

Ne hagyj a csontokon állnom,
te ragadj vállon, vonszolj szobádba,
engem keresztfát
fektess az ágyra,
el innen, el
fénybe,
mesébe,
forralt borhoz,
térdemről csupa dér
csokrokat oldozz,
nyakamról koszorút,
gyászszalagos hámot,
roskaszd le rólam
fekete-zászló-ruhámat,
húzz-vonj szobádba
holtak madarától,
ezüstbetű-hemzsegéstől,
jég-gyöngy-szaharából,
átváltoztass,
életre mozgass,
idomíts a létezéshez,
törhetetlen értelméhez,
szádban a mézhez,
piros almádhoz,
küszöbön rikogatva,
romboltatást, romlást
kiátkozz,
.....
fűtsd át a lelkem,
tündér,
tündér,
segíts kitelelnem!

Nagy László: Ne hagyj a csontokon állnom
Kim Ki Duk: Soom

Made with pride in

2011-05-02T13:57:00.000-07:00

Nem lett, mégse lett belőlem angyalka, tollsöprű-szárnyú, sztaniol-glóriás, gyolcspendelyes, hercig, kicsi édes,
olyan, aminőket rettenetes módszerekkel gyártottak gólyamesegyártó

nagyanyáink,
méhükkel örökké bajlódó nagyanyák, szegények, angyalgyártó kisiparo-
sok; - : mert bűnnek nem bűn, csak ama bizonyos eredendő; és
isten angyalkáit szaporítani talán még erény is.
Nem lettem angyalka hát; sivalkodván, szárnyatlanul, de meg szárnyta-
lanul is, úgy zuhantam, bukóröpülésben, íves vinnyogással, a bizton-
ság kínzón-vakmerő erejével, mint egy berepülő-pilóta.
De nem sajnálok mást, csak a tollsöprű-szárnyat, melynek hasznát veheti
az ember, ki meg akarja tisztítani e pókhálós századot.
Nem lett belőlem angyalka, szelíd, pendelyes, szöszi, ki ott lebeg a világ
minden lebegő pallója fölött, hogy vízbe ne pottyanjon senki szelíd,
szöszi, kicsi édes,
óvja őket a túl sok fagyitól, elhallgatja előlük az angyalgyártás kis- és
nagyipari módszereit, estente mesét mond arról, hogy a Sárkánynak
mind a hét feje tökkelütött, és különben is a Sárkány csak arra jó,
hogy levágják neki mind a hét fejét,
mert, tudjátok, gyerekek, e világon csak a Sárkány mulandó. Elég eny-
nyit tudnotok a mulandóságról.
Sem angyalka, de láng-pallosú kerub se lettem. A lángszórót már a Pa-
radicsomban sem szerettem,
pedig ott még mily kezdetleges vala! Nagyjából nem volt célja egyéb,
mint a sarki rendőrnek: pírosra állítani a lámpát. Nos hát, nem lettem
sarki angyal,
s az vesse rám az első követ, aki biztosan eltalál, mert meghalni nem
szeretek, de ha muszáj: egyszer bőven elég.

Nem lettem angyalka; ördögöcske inkább: vigyori, szélhámos, szemtelen,
kiszámíthatatlan, kaján, konok, utálatos, békételen, békélhetetlen,
B12-lhetetlen,
figyeljetek, kislányok, kisfiúk, mielőtt elaludnátok, elárulom nektek, hogy
az a Sárkány nem is olyan tökkelütött, s azt se higgyétek, hogy
Meseország valami különös világ, mindennapi dolgok történnek
ott is,
tegnap például vekkerszínű strandfelhő úszott a palatetőn s a walesi
hercegérsek elsőszülött fia szinkrofazotront szült egy okker éjszakán,
de mire megjöttek a mentők, elfolyt már a nehézvíz,
és képzelje, Mrs. WHO, három órát álltam sorban kapcabetyárbecsületért
és mire odaértem, elfogyott,
ezenkívül egy washingtoni milliomos 200 000 dollárért megvette Ferenc
Jóska Rhesus-faktorát, de egy gengszterbanda kilopta belőle a go-
lyóscsapágyakat, hát nem egy bosszúság?
Pedig én hittem a pápa csalhatatlanságában, míg ki nem derült, hogy
folliculinnal üzérkedik!
Alukáljatok, kislányok, kisfiúk, nem történt semmi különös, nincs semmi
baj, mindezt csakúgy mondtam, mert épp eszembe jutott, bukó-
repülésben, a huszadik század közepén,
mert nem lettem angyal, az ördög vinne el engem; egyetlen tudomá-
nyom: az élveboncolás,
nézzétek ezt a ronda tetemet. Az enyém. Élő tetem, igen. Hagyjatok bé-
két a logikámnak.
Kecsesen megemelem koponyatetőm, nézzétek ezt a kopasz agyvelőt,
hogy megkérgesedett, pedig még csak pár millió éves,
s hogy elkérgesedett! mennyi mindent kibírt, a nyavalyás, mennyi min-
dent kibírt, ami - nem vele történt! Tudjátok-e,
hogy e pár millió év alatt hányszor fordult elő
hogy minden becsületes embernek meg kellett volna őrülnie! Ne cso-
dálkozzatok a primitív törzseken, melyek szentnek tartották az őrül-
teket. Hát nézzétek e kérges, e becstelen agyvelőt, kislányok, kis-
fiúk, s okuljatok. És
angyalkát egyet se lássak köztetek! Angyalkát, szöszit, szelídet, gyolcs-
pendelyűt, tollseprű-szárnyút, sztaniol-glóriásat,
és hagyjuk a sárkány-mesét, és nékem, aki nem lettem angyal, tollsöprű-
szárnyú, sztaniol-glóriás, gyolcs-pendelyes, hercig, kicsi édes
énnekem, aki bukórepülésben, íves sivalkodással, a biztonság kínzón-
vakmerő erejével zuhantam ide,
énnekem ne mondjátok, hogy "szeresd felebarátodat, mint tenmagadat,
csak ennyit mondjatok:
"szeresd felebarátodat hasba lőni, mint tenmagadat; szeresd felebarátodat
gázkamrába küldeni, mint tenmagadat; szeresd felebarátodat villa-
mosszékbe ültetni, mint tenmagadat; szeresd felebarátodat arcul
köpni, mint tenmagadat; szeress felebarátodra atombombát dobni,
mint tenmagadra; szeress felebarátod húsán hízni, mint tenmaga-
dén" - :
csak ennyit mondjatok, és akkor, bizony mondom, hiszek néktek,
én, az ördögöcske, aki zuhantam, kényszerleszállást végeztem itt, közöt-
tetek, ezen a rögös, sziklás, gödrös, ismeretlen terepen,
kényszerleszállást végeztem, és tudom, hogy bele fogok halni.

Van egy jó barátom, vízirigó az illető,
megtanított, hogyan kell rohangálni az árban, kicsipegetni mohos kövek
alól
a mindennapit. Neki, lám, eszébe sem jutott,
hogy lehetett volna angyalka, édes,
mennyei dolgokban járatos,
s megtaníthatott volna arra is például, hogy rövidebbre tördeljem e soro-
kat, s akkor
nem kellene alábirizgálnom oly sok mohos követ.
Tudjátok, ha én ember volnék,
ember, ki arra kényszerült, hogy a világtörténelem leghosszabb száza-
dában éljen
(leghosszabb, pedig még háromnegyede se telt el),
ha ember volnék, mondom,
szereznék egy talajgyalut, hogy kényelmes leszálló-pályát készítsek el-
jövendő kényszerleszállóknak.
Meg aztán ki tudja, milyen magasra jut el egy-egy gyaluforgács?

Szilágyi Domokos: Kényszerleszállás

Sine qua non

2011-04-24T13:51:00.000-07:00

Ma a te napod volt. Ma is. Minden 20.21.23.24. A mai persze különlegesen. Fehér. Fényes. Mégis alig látlak. Húzogatom a fényeket és árnyékokat, hátha élni kezd a kép. Tudom, hogy mit őrzök. De nem látom az arcod most. Csak azt, ami volt. Ének szól a csillagokig. Iszonyatosan hiányzol. Vágtázik újra bennem a zene, de gyász a ritmus. Szinte megnyugszom a fájdalom változatlanságában. Nyolc hónapja. Megmutattad, hogy kell átmenni. Szárnyas sárkány. Fenn az égben, álomfényben. Modulálsz tovább. Drága fiam, barátom, bajtársam.

Aki Őelőtte jár

2011-04-22T01:12:00.000-07:00

Időnként minden harcost meglep, elborít a szomorúság. Nincs mit tenni ellene, és nem is kell tenni semmit. Ez a szomorúság része a harcos lényének, és része van abban, hogy azok lehetünk, akik vagyunk.Van ebben a szomorúságban valami a szeretkezések utáni letisztult levertségből; de benne van az arcizmokat megfeszítő, görcsös szorongás is önmagunktól. Mély, természeteeelenes megnyugvás van ebben a szomorúságban, és teljes, maradéktalan béke. Talán ennek a szomorúságnak a pillanatai az egyetlenek a harcos életéből, melyek békében telnek el.
Talán így pihennek a harcosok.
Nesztelenül és jeltelenül érkezik ez a szomorúság, körülfolyja, elnyeli, magába zárja a harcost, elringatja, megtisztítja és kisimítja a lélek ráncait.Van ebben a szomorúságban valami a szeretetből, és van valami a szerelem révületéből is: megbocsátó, megbékítő és bénító, akár az asszonyok teste.Nagy, fekete, asszonytestű madár ez a szomorúság: karmait a harcos oldalába vágja és gyengéden beborítja szárnyaival.

György Attila:Harcosok könyve
Kép: a pazyryki lelet egy alakja

Biotikum

2011-04-19T12:05:00.000-07:00

Shiny-shiny little girl.

No strings attached

2011-04-08T06:46:00.000-07:00

A gravitáció és a beszéd ellen.

Az az igazság, hogy ennél a képnél ez a blog véget ért.

(de ha most ezt a szép végszót drámaian rádobom, nem fog lebegni többet. Ezt így már tudom 29/101/mennyit akarsz? évesen. És most nem ezt a filmet nézem - vagy nem is tudom, mi ez a dolog, elég kevert az eszköztár. De tetszik. Tanulom.)

úgyhogy beszélek tovább a beszéd ellen és amit még lehet

24/7

alszom ma

(stop looking for the hidden meaning. there is no catch.)

Talán tavasz

2011-03-19T09:46:00.001-07:00

,,a vérképző gyöngyoszlopot,
hátamban megostorozod
liliomos perceimért
s a fegyveres ész elalél,
már a rácsozat vaskengyelében
futórózsa: vér-rózsaember
támadozik balladaképpen,
s lovagoltatja a szél."

Nagy László: Bagolyasszonyka

Szárnyatlan szállj

2011-03-17T01:23:00.000-07:00

Valamit meg akartam tőle kérdezni. Tudtam, hogy ki fogja kerülni, ezért arra vártam, hogy ő vesse fel a témát. Egész nap vártam. Végül, mielőtt hazamentem volna aznap este, mégis nekem kellett megkérdeznem:

– Tényleg repültem, don Juan?

– Ezt mondtad, nem?

– Igen, mondtam. De úgy értem, a testem valójában elrepült? Felszálltam, mint egy madár?

– Mindig olyanokat kérdezel, amire nem lehet válaszolni. Repültél. Erre való az ördögmag második adagja. Ha többször magadhoz veszed, még tökéletesebben fogsz repülni. Nem olyan egyszerű ez. Az ember repül az ördögmag második adagja segítségével. Ennyit tudok mondani. Nincs értelme annak, amit kérdezel. A madarak madárként repülnek, az ember pedig, aki bevette az ördögmagot, ekképpen repül (el enyerbado vuela así).

– Ahogy a madarak? (¿Asi como los pájaros?)

– Nem, hanem úgy repül, mint aki bevette az ördögmagot. (No, así como los enyerbados.)

– Akkor igazából nem szálltam el, csak a képzeletemben. Hol volt a testem?

– A bokorban – mondta elvágólag, de rögtön utána nevetésben tört ki. – Az a bajod, hogy csak egyféleképpen értelmezed a dolgokat. Nem hiszed, hogy egy ember tud repülni, pedig egy brujo ezer kilométereket képes egy szemvillanás alatt megtenni, hogy lássa, máshol mi történik. Távoli ellenségeire tud lesújtani. Akkor most repült vagy nem?

– Nézd, don Juan, másfelől közelítjük meg a dolgot. Tegyük fel, csak a vita kedvéért, hogy valamelyik diáktársam itt lett volna velem, amikor bevettem az ördögmagot. Ő látott volna engem repülni?

– Jössz megint ezekkel, hogy mi lett volna, ha... Nem érdemes így beszélni. Ha a barátod vagy akárki beveszi a mag második adagját, akkor repülni fog. Ha csupán téged nézett volna, vagy látta volna, hogy repülsz, vagy nem. Ez attól az embertől függ.

– Én ezt úgy értem, don Juan, hogy ha te és én látunk egy madarat repülni, akkor megegyezünk, hogy repül. De ha két barátom látott volna engem repülni tegnap éjjel, akkor egyetértettek volna abban, hogy repülök?

– Talán igen. Te azért ismered el, hogy a madarak repülnek, mert látod őket. A repülés megszokott dolog a madaraknál. De más dolgokat nem ismersz el, hogy madarak teszik, mert soha nem láttad őket ezt vagy azt csinálni. Ha a barátaid ismernének embereket, akik repülnek az ördögmag segítségével, akkor egyetértettek volna abban, hogy láttak téged repülni.

– Próbáljuk másként fogalmazni, don Juan. Ha például odakötöztem volna magam egy erős lánccal egy sziklához, akkor is repültem volna, ugye, mivel a testemnek semmi köze nem volt a repüléshez?

Don Juan hitetlenkedve nézett rám.

– Ha odakötözted volna magad egy sziklához, akkor attól tartok, úgy kellett volna repülnöd, hogy magaddal viszed a sziklát a lánccal együtt.

Szöveg:Carlos Castaneda: Don Juan tanításai

Kép: Tim Burton: Sleepy Hollow

Film: Wong Kar Wai: Days of being wild

Zene: Iron & Wine: Flightless bird, american mouth (just listen, don't watch)

inspirational credits go out to the one who's keeping a firm grip on my mind

Wei Wu Wei

2011-03-11T06:31:00.001-08:00

A cselekvés és a nem-cselekvés: egység. Egy etlen pillanattal hamarább vagy később cselekedni élet és halál döntése lehet. A késedelem meg nem történtté teszi a dolgokat, az elhamarkodott cselekedet végképp megrontja.

Ez a tanítás senki számára nem titok. Nem tartozik a bölcs misztériumok közé: egyszerű, hétköznapi tény, mellyel öntudatra eszmélése óta tisztában van az ember. És mégis: csak nagyon kevesen tudják e szabályt maradéktalanul és helyesen betartani.

Ha a kelleténél hamarább, vagy később vágsz: életedbe kerülhet. A nyílvessző leheletnyi késése életet menthet. A pontos időzítés és az ehhez vezető türelem a harcos egyik legfontosabb erénye. Enélkül is lehet valaki harcos: de rövid életű és múló jelentőségű csupán.

A türelem hiánya megrontja az emberek közötti kapcsolatot: a harcot és a szerelmet egyaránt. Nem könnyű feladat megtanulni a türelem művészetét: a legtöbb embernek azonban, ha eleget él, sikerül.

Egyszer azt mondta valaki: a türelmetlen ember önmagában kételkedik. Ez, minden bizonnyal a lehető legpontosabb megfogalmazás, és egészen biztos, hogy a megfelelő időben hangzott el.

György Attila: Harcosok könyve

Az 5. elem

2011-03-06T13:30:00.000-08:00

1749

2011-02-07T04:10:00.000-08:00

I can't even look at it now, but i remember clearly that there was a time, when lavender meant my life. The sweet and almost palpable smell of the lavender field in Mitcham in Surrey stuck to my senses like my shadow. It was not always that. A shadow. It used to be the light for a long time before we started: the endless purple and green fields in the sun. Our life revolved around these two colors and our minds were filled by the knowledge Le Comte has left behind. Healing the body, healing the soul. With beauty and harmony. Lavender was harmony.We possessed the key. The method. We knew how.
I don't remember, when this story of friends, tradition and good-will started to change into something neither of us knew anymore: friends into competition, tradition to cliché, good-will into a good tagline, harmony into business. And John Potter into the person i am today.

Catch 22

2011-01-26T12:24:00.001-08:00

Semmit nem javult a helyzet. Sőt. Egyre inkább úgy érzem, hogy a beszéd a kommunikációnak olyan korcsos formája, ami csak arra jó, hogy az emberek félreértsék egymást.

(Amióta az eszem tudom, futott a hideg a hátamon, ha ezt mondták: aztán le kell üljünk megbeszélni, majd beszélünk róla, beszélnünk kell! Soha nincs jó vége ezeknek a megbeszéljüknek. Jó esetben csak annyi van, hogy beszélünk róla, ergo nem csináljuk meg, rosszabbik esetben bármi lehet. De jó vége sose.

És most először és utoljára én mondtam, hogy beszélni akarok. Hogy miért nem tudtam tovább hallgatni, nem tudom. Már nagyon megbántam. Természetesen látványosan drámai kimenetelt értem el és természetesen még véletlenül sem azt, amit igazából szerettem volna. Hogy a megbeszélés megoldást jelentsen. Sőt, leginkább úgy festett, mint egy vonatkatasztrófa. Én legalábbis egy kicsit belehaltam. És nem akarok beszélni róla. ( 22.-e volt. Pedig Püsök óta tudjuk, hogy milyen borzalmas ez a szám.)

Visszaköltöztem csend-landbe.

December

2011-01-25T05:53:00.000-08:00

November

2011-01-25T05:49:00.000-08:00

Október

2011-01-25T05:41:00.000-08:00

Szeptember

2011-01-25T05:25:00.001-08:00

Augusztus

2011-01-25T04:58:00.001-08:00

Az ősök nyomot hagynak

2011-01-18T06:11:00.000-08:00

Hálistennek. Mert igazán nem tudnám, még azt sem, hogy hol vagyok, nemhogy merre forduljak.

Title and visual credits go to: webzen

Éjjel ezt mondta a bagoly álmomban

2011-01-06T13:49:00.000-08:00

Ayer me dijo un ave que volara
Por donde no hay ardor
Que lo sufrido no resucita en sueños
Y en rezos nunca murio
Que saque el aire de mis ojos
Que abrace el miedo con tus sueños
Que sea un guerrero de sangre
Para que nadie te haga daño
Ayer me dijo un ave que volara
Hasta desintegrarme
Que la distancia no es cansancio
Es fuerza, eres tu
Que saque el aire...

Caifanes: Ayer me dijo un ave (igen, tudom, hogy már harmadjára teszem fel. Úgy látszik, ez év elején mindig így van. Keress egy spanyolul tudó barátot, én nem tudom szépen lefordítani)
Sajnos a képről semmi egyebet nem tudom, mint hogy életemben másodjára quizzeltem a facebookon. A kérdés az volt, hogy hogy néztem ki előző életemben. Nos, nem tudom, de ezt dobta ki nekem a rendszer.

A kissárkány és a túlsópart

2011-01-05T05:45:00.000-08:00

Keresztet vetünk:
Anya: Az Atyának, és Fiúnak
Lili: és Anyának is!!! és a jányoknak is !

Imádkozunk:
Anya: Aki ételt, italt adott, annak neve
Lili: Anya!!

Habár kétéves kora óta szobatiszta, néha történnek balesetek. Tegnap is. Szidom, ráncolom a szemöldököm, dörgök rá.
-Anya, én imádkozom most a Jóistenhez, hogy bocsásson meg neked....Hogy segítsen neked, hogy bocsáss meg nekem...
Kimegyek, nem tudván tartani a haragvó arcot. Vissza, még mindig ráncos fejjel.
Rámnéz, megadóan összeteszi a kezét és lehajtja a fejét:
-Jó, akkor még imádkozok egy kicsit.
:-))))

Autózunk valahova Karácsony körül.
-Anya, né, né!!! Egy csillag! (szegény városi gyerek, aki így elájul a csillagtól :-( Anya, játod?
- Nem, Duni, hol van? (tényleg nem láttam)
- Ott, Anya, a szemed ejőtt, az a pijos (egy jelzőtorony a hegy tetején)
- Ja látom, igen. Nagyon szép csillag.
- Na játod, anya, ott van Domi. Odament Anya, ugye?
- Igen.
- És most hozza nekem azt a csijjagot ugye? (kacag) Anya, én játom Domit. Ott van fent. Énekej.
- Mit, Duni?
- Hát a Mennybőj a angyajt, anya. Nem hajjod? Szejintem ő ..a kajácsony, anya!

Kis csend.
- Anya, nekem nagyon hiányzik Domi.
:-(((((
(Igen, kisfiam, mostmár mindig ő a Karácsony).

-O-

2010-12-20T06:13:00.000-08:00

Redivivus

2010-12-13T00:16:00.000-08:00

Abban az évben, karácsony elôtt, úgy hullott a hó, amilyenre még a legöregebbek sem emlékeztek azon a tájon. Sűrű, áthatolhatatlan havazás lepte be a várat, és éjfélre már az ôrjárat sem tudott végighatolni szokásos útján. Nem sok idô múltán a várkapitány még a strázsákat is bevonta: ebben az idôben sem ellenséges csapat, sem gonosztevô, sem eretnek nem mozdulhatott. Ilyen télidôt, mint 1487 karácsonya táján, csak ötszázegynéhány év után értek meg Szeklerburg városában; s mindkét alkalommal megvolt az oka e pokoli idôjárásnak.

Akkoriban azonban a népek könyebben viselték a kegyetlen idôt. Békeidô volt, a város élés- és kincsestára tele, s még a póroknak is jutott bôvében árpadara, köles, a szent Karácsonyra pedig a herceg rendeletébôl bort is osztottak a szegényeknek.

Mi magunk a várban tanyáztunk, a püspökség meghívására, - híres és rettegett vendégeknek számítottunk, kiket a kor legbölcsebb férfiúiként emlegettek. Mesteremet és társamat, Henrik Kramert, Institoris néven félte Tirol, Magdeburg és Bréma környéke, jómagam, Jacob Sprenger nevét pedig úgyszintén félték az eretnekek és tisztelte a klérus. Egyenesen a pápa képében s annak teljes felhatalmazásával voltunk jelen, nem tartozva sem számadással, sem engedélykéréssel a világi és papi rendeknek: a Szent Inkvizíció terjesztette ki általunk hatalmát az ország ezen vidékére.

Aligha akadt akkoriban ember a keresztény világban, ki ne ismerte volna nevünket; áldásos és igen tanulságosnak bizonyuló könyvünk pedig, a nemrégiben kibocsátott „Malleus Maleficarum...", néhol súlyával egyenlô aranyért cserélt gazdát. Az emberek rettegtek tôlünk és csodáltak bennünket: mert halandó ember többet, mint mi, nem tudhatott a boszorkányokról. Úgy tartották, az angyalok bölcsessége s a ragadozó állatok szimata párosul bennünk az isteni ítélôképességgel: meglehet, így is volt, s ha valaki kételkedett is ebben, nem szívesen gyôzôdött volna meg errôl a maga bôrén.

Azidôtájt azonban, a jól fűtött püspöki vendégszobában, úgy éreztük, sem bölcsesség, sem szimat nem segített rajtunk, ítélôképességünk pedig megrendült az utóbbi napok történéseitôl. Fáradtsággal és szomorúsággal volt terhes közöttünk a csend, s benne a Szenteste elôtt elpusztult boszorkány árnya kísértett fel egy-egy pillanatra - a boszorkányé, mely hosszú pályafutásunk csúcspontján legyôzött, megalázott, és bűnbe ejtett mindkettônket.

Senki nem tudhatta, s kevéssel elôtte még magunk sem sejthettük, hogy éppen e ködös és zord idôjárással bíró városban akadunk hivatásunk egyik legnehezebb ügyére: s a rettenetes történéseket sem tudta meg soha senki; kettônkön kívül egyedül csak a menschági kántor lánya, a vélelmezett boszorkány tudhatta, ô azonban már harmadnapja halott volt, s hacsak rokonai a renddel dacolva el nem hantolták, a farkasok rég széthordták az eretnekek árkából.

Az ügy pedig egyszerűen indult, olyan egyszerűen, mint bármely másik: három, teljesen szabályos feljelentés érkezett, s a szóban forgó lányt berendeltük színünk elé; inkábbat csak a rend kedvéért, a közelgô ünnepek elôtt. A lány fiatal volt még, buzgó keresztény családból; s a közelmúltban nem estek a környéken oly dolgok, melyek neki tulajdoníttathattak volna. A feljelentések szerelmi bűbájról, fajtalankodásról és mágikus praktikákról szólottak, melyek abban az idôben közhelyszámba mentek - s alighanem még a rémült család is úgy hitte, szigorú feddésnél rosszabb nem történhet a lánnyal. S több mint bizonyos: kevésbé tapasztalt és érzékenyebb ítélômester ennél súlyosabb ítéletet nem is hozott volna. Institoris és jómagam azonban másként találtuk. Hosszú és eredményes munkánk alatt volt már alkalmunk igen sokféle boszorkánnyal megismerkedni: asszonyok százai mérettek meg szemünk, elménk és lelkünk mérlegén, és sebezhetetlenek voltunk mindennemű bűbájjal, varázslattal és csábítással szemben; hitünk pedig mindenkor megóvott bennünket a nem kevés veszedelemtôl.

A lány azonban, kit a szent szűz és vértanú Lucza napján hoztak be a fogdmegek, s ki a Violetta névre hallgatott, mindjárt a kihallgatás elsô pillanatától megragadta, és lebilincselte figyelmünket. Rendkívüli szépség volt, amilyenrôl csak Salamon éneklése szólhatna méltón; s bár félt tôlünk, akaraterejével ellene mert szegülni a két rettegett inkvizítornak. Ártatlanságát hangoztatta, s érvei szilárdnak és hihetônek tűntek; azt azonban maga sem tudhatta, puszta jelenléte mennyire feldúlt bennünket. Nyugtalanok lettünk és összeszorult a gyomrunk az elsô pillanatban ahogy megláttuk; s ha ránk nézett íves szemöldökei alól, veríték öntött el és megdagadt nyelvünk a szánkban.

Tovább itt.

Igazából ezt akartam írni, de végül, ha lehet még ekkora pelyhű hó Kolozsváron, akkor maradjon a fenti. Talán az is lehet.

György Attila: A boszorkányok feltámadása (1997)

Mini-Valujev

2010-12-08T20:23:00.000-08:00

Lili-Róza a combat felszerelésben, első tüntetésfélefelvonulásán, természetesen elől, az ütősorban. A gyes egy évre való lecsökkentése ellen léptünk pályára. Igaz, hogy ez kötelezően békés séta volt, néhány polgárőrrel tálalva, de jó sokan összegyűltünk és csak anyáék vonultak csendesen. A rikoltozást azért a ,,haverek'' biztosították a (baba)kocsikból, hordozókból.

Pagan poetry

2010-12-07T14:09:00.000-08:00

vs.

Whoa! Vissza a régi formába. Miután vagy egy hétig ámuldoztam (és köszönöm továbbra is a fényképezést) az új fejlécképemen, sőt még egy szavazást is kitettem, ahol a kemény 7 szavazatból 6 a második képre szavazott, az egy ellenszavazat meg én voltam :-))) szóval egy hét után úgy döntöttem, hogy vannak dolgok, amiket nem kell updatelni. Ez ilyen. És ez én vagyok. Nem: ilyen vagyok. Mert ez a kék-kép nekem:

,,An accurate copy
A blueprint,
Swirling black lilies totally ripe
A secret code carved
pagan poetry, to the darkest pit in me."

SZóval ez nekem térkép. Magamnak elsősorban. De talán, egyszer hozzám. Csodálatos cryptex. Itt a zene (azért nem a videoklipp, mert a youtube kicenzúrázza a tartalom miatt) és ha érteni szeretnéd a szöveget, márpedig akarjad, akkor az itt.

ui: igen, Bjork az egyik legkedvencebb énekesem, divatdiktátorom. Igen, a hattyú-ruha zseniális volt. Mint a ,,Táncos a sötétben'' és a legtöbb éneke is. Ha valaha elköltözöm Tuvaluból, Izlandra megyek és a sziget 45 zeneiskolájából egyikbe beíratom Lili-Rózát.

második ui: mondjuk mióta a hétvégén végre megnéztem az Avatart, hát mondjuk azóta újra nézem ezt a képet is, amit én 2007ben készítettem.

Életem szerelmei - Reloaded

2010-12-03T06:02:00.000-08:00

Akik kimaradtak a listáról. Nem is tudom, hogy mért nem az elsőbe kerültek be, hisze az első öt (ami ezesetben kilenc) közé abszolút beíródnak. De mintsem újraszámozzak mindent, most bekerülnek a számok közé.

1.3 Randy The Ram - The Wrestler (2008)- Mickey Rourke - igen-igen, jóval Machete előtt azért. Merthogy ez az alakítás azt hiszem számára is überelhetetlen. A film még sok minden más miatt csodálatosan koncepciózus és szép és fájdalmas (szó szerint is) és kedvenc az elsők közt nekem, de Mickey Rourke alakítása kísérteni fog.

2.9 Jimmy ,,B-Rabbit'' Smith - 8 Mile (2002) Eminem - persze, nem színész és ez a film sem számot tevő, de az egyedüli vállalható az ő filmes repertoárjából. Azt hiszem az ismeretségi körömből én tudom a legtöbb számát kívülről( az Eminem Show minden betüjét). Fiatal koromban évekig rezgett a gyomrom tőle.

3.3 Marv - Sin City (2005) - Mickey Rourke - nahát ezesetben a film azért nem annyira kedvenc, szóval kétszer megnézed, de nem 10szer, viszont meg kell hagyni, hogy mint a képregényekben általában, olyan nagyon könnyen megy a felszippantódás és rendkívül jól esik a népmesei jelleg és egyértelműség: jók-rosszak, szerelem-harc. És sebhelyek.

4.5 Josef - The Secret Life of Words (2005) - Tim Robbins - íme még egy ékes példa arra, hogy a férfiaknak mennyire javára válik az idő. Esküszöm, ezt az embert nem ,,láttam'' eddig, pedig 190 cm fölött azért kevés embert nem jegyzek meg (a prostituáltak és óriások iránti örök empátiám és szimpátiám.) Persze, kötelező a Shawshank Redemption és a Mystic River, de valahogy a mozdulni és látni nem tudó munkás és a hallani és beszélni nem tudó ápolónő történetét garantáltan hosszabb ideig fogjátok rágni. Vízalatti csend és lebegés. És sebhelyek. (aki szeretné, odaadom felíratozva).

Képesek vagyunk

2010-11-23T00:16:00.001-08:00

Tegnap délután óta Karácsony van álunk ezen képeknek köszönhetően, amiket Zsolt készített.

Egészen pontosan 12. osztály elején, tehát hónapra pontosan 10 évvel ezelőtt ültem gép elé. És jól emlékeztem: nekem jóval nehezebb előtte, mint mögötte.

Most, hogy Lili-Rózánál messze többet sírok és az éjszakát is én nem alszom át:-), most ez a képsor remekül kisepert a házunktáján. A hiúság gyógyító ereje.

Életem szerelmei

2010-11-15T05:11:00.000-08:00

Igaz, hogy az életben csak kétszer, a gyöngyvászon alakjaiba viszont annál gyakrabban leszek előszeretettel és rendkívül intenzíven szerelmes. A teljesség igénye nélkül következnek a lovagjaim és a lista folyamatosan frissül. És akkor egy first: magamhoz nem híven, sok képpel.)

10. The Phantom ( The Phantom of the Opera, 2004- Gerard Buttler ) - igazából a film nagyon szar, Gerard Buttler sem reveláció, de a figura valahogy igen és a zene, az nyilván, nagyon)

9. Severus Snape (Harry Potter - Alan Rickman - nincs hozzáfűznivalóm)

8. Bad Guy (2001 - Kim Ki Duk film, a főszereplő néma striciről van szó, nyilván, most betűzzem ide a nevét? - Jae Hyeon Jo)

6. Jean ( Ködös utak, 1938 - Jean Gabin - természetesen dehát ebből a korszakból még nagyon-nagyon sokan)

5. Leon (Sara, 1997 - Boguslaw Linda- ezt a filmet minden valószínüség szerint csak én láttam. Egy alkoholista ex-különleges alakulatos és egy maffiózó lánya, akinek testőrként felfogadják. Lengyel film, akit érdekel, odakapja magyar felirattal. Mondjuk az már csak hab a tortán, hogy ugyanez a színész játssza azt az embert, akibe már a regényben szerelmes lettem, az arbiter elegantiorum-ot, Petroniust, a Quo vadisban)

4. Zatoichi (Zatoichi, 2003 - Takeshi Kitano - tökéletesen harcol, alig beszél, eminem frizurája van és jó a humora. Magyarázzam még?)

3. Leon (Leon, a profi, 1994 - Jean Reno - szerintem én és még egy pár millió nő vagyunk ezzel így. A legrégebbi szerelem)

2. Machete ( Machete, 2010 - Danny Trejo - hát, a hétvége óta nagyon nehezen állom meg, hogy ne nézzem folyamatosan a filmet. You just fucked with the wrong mexican! )

1. The Beast ( Beauty and the Beast- igaz, hogy szoros küzdelemben Machetevel, de a Szörnyeteg időtállósága miatt győzőtt. Természetesen a végkifejletet, midőn egy nyálas bájgúnárrá változik, megnemtörténtté nyilvánítom a magánmitológiámban.)

Időn és versenyen felül pedig:

Quasimodo (Notre Dame de Paris, 1998 - Garou - fájdalmas, hogy milyen rettenetesen alul marad Esmeralda, kinézetben, hangban, alakításban, arról nem is beszélve, hogy képes volt azt a kampósorrút választani - most mondjam azt, hogy meg is járta?) Annak ellenére, hogy a Frollo-t játszó Daniel Lavoie szintén csodálatos, még sem áll versenybe. Nekem Quasimodo dobog. Ezer éve, vagy ezer év múlva. Tudom: összenő, ami összetartozik.

A lélek hossza

2010-10-29T06:11:00.000-07:00

Minden valószínüség szerint eljutottam eddigi életem legnehezebb szakaszához. Még akkor is az, ha nem érzem így folyamatosan, és, mivel képes vagyok ezt mondani, talán a holtponton is túl vagyok. Remélem. Nem fizikailag, hiszen, ahogy ezekkel a dolgokkal ez lenni szokott, legalábbis nekem: ami kint, az van bent is, ergo kívül-belül crach. Konkrétan arról van szó, hogy a hátam felmondta a szolgálatot, de ez a tarkómtól a derekam aljáig értendő. Plusz ilyen-olyan szédülések, hányinger, levertség. Mindegy, örvendek, hogy nem nőtt púpom, vagy valami egyéb ez e három év tökösködés folyományaként. Szóval, mégiscsak úgy tűnik, hogy most nehéz lett a hátizsák. Gondolom edzés kérdése, de most egyelőre a saját magamnak összeállított terápiás csomag részeként ezt van gatyám ki is mondani. Fucking nehéz. Néha. Ezennel azon együttérző elemeknek is elégtételt szolgáltatok, akik ez idő alatt fejcsóválva és szemforgatva szorongatták a kezem és közben azon dühöngtek, hogy nekem MÉRT NEM FÁJ? Merthogy ez nem fair, hogy én nem szenvedek és nem szórom a hamut a fejemre és nem tépem a szakállamat. És mért nem jajgatok, hogy mennyire nehéz. Néhányan kedvesen megnyugtattak, hogy nem baj, majd meglátom, nehéz lesz. Na akkor most figyeljetek, banyák! Szenvedek. Nagyon. De még jobban figyeljetek! Túl fogom élni. Ugyanaz a hihetetlen hajtóerő visz, ami eddig is: van egy lányom, és ettől arrafele highlander vagyok. Aki ezt érti és akinek szüksége volt ezt hallani, hajrá! Nem így tervezted, mindegy, így lett, majd kiderül, miért, de most derüsen kell egyedül apás-anyást játszani, mert a gyereknek szüksége van rád. A derűdre. Mondom magamnak elsősorban.

Ezt most nagy mértékben köszönöm Edónak, hogy egyáltalán kivasalt, akaratlanul, annyira, hogy poénkodom ezeken és életemben először hangot adok egy ilyen kavarnak. A beszéddel, amint azt ezen blog bejárata ékesen hirdeti, nem vagyok beszélő viszonyban. De ez most jólesik. Úgyhogy nem fogok idelinkelni egy sokatmondó zeneszámot és nem fogom eltusolni egy ironikus beszólással, hogy most nehéz. Kölcsönkérhetnék egy fejezetet Attilától, mert ő, ha valaki, akkor ő rokon, ezért amit mond, az bennem otthon van, de most még ezt sem fogom tenni, annak ellenére, hogy könyvei, főleg a Harcosok könyve, mindennapi kenyerem és nemcsak beszélni tanít. ( nem, nem képzelem magam harcosnak, mielőtt még gúnyosan elmosolyognád magad, te transzindex olvasó, akinek fogalma sincs a harcosokról).

Szóval azért beszélek most, mert feltett szándékom, hogy most az idő gyógyító eltelését megsürgetem némileg, mert Lili-Rózának szüksége van az anyjára, úgy ahogy annak idején kapta. Úgyhogy kezelem magam. A fizikai részre akár ajánlatokat is várok, hogy kihez forduljak, mert moccantani szeretném az évszázados en garde-ba merevedett izomzatom. Derű kúrámhoz elsősorban légzésgyakorlatokat használok, mert ez volt az első számú sürgősség. Ugyanis néha, főleg este, olyan mértékben besűrűsödött a fekete a mellkasom tájékán (fekete, aminek összetételében düh, harag, kemény fizikai agresszió, szitkozódás és gyilkos szándék keveredett), hogy a szó legszorosabb értelmében nem kaptam levegőt. Most ez már oszlik, ahogy ez lenni szokott, a tudatos légzés azonnal hatott, és azóta ez fontosabb, mint a reggeli. Persze túl kell tedd magad azon, hogy nem pont meditációs csend vesz körül. Végülis a piactér az ideális hely a megvilágosodásra, úgyhogy az a ,,pici" figyelemelterelő, hogy egy kétésféléves mindenképpen ki akarja feszíteni a szemedet illetve megmászandó hegynek tekint, ahol a kapaszkodó a hajad, hát ez a kismama jóga velejárója. (Ne szuszogj olyan hangosan, te anya!, Anya mit keresel te ott lenn a földön, hmm? Mit idétlenkedsz?)

Elég pontosan diagnosztizáltam magam. Szerintem ez nem olyan nehéz, mert talán már az öt évvel ezelőtti mélypontom óta nem bánok kesztyűs kézzel magammal. Akkor 42 kiló voltam, most kb. ugyanekkora a fogyás belül. Szóval nem szégyelem elismerni az én részemet, mert igazából ezen áll. Az, hogy másnak elmondod-e, az nem tét és nem is segítség. Szóval csak azért merem ilyen nagyképűen mondani, hogy tudom, mi a baj, sőt azt is, hogy mit kellene tegyek,mert folyamatosan próbálom, és nagyon de nagyon nehezemre esik megvívni ezt a harcomat. Talán a legnehezebb próbatételemet. Talán ezért születtem. És ezért nem hagyom az egészet a francba, ahogy mindenki, de mindenki az égvilágon mondja, kérve-kéretlenül. Mert nagyon hiszek benne és mert úgy érzem, hogy ez elől úgysem tudok elmenni messzire. A sorsodat nem tudod megúszni. Amit meg kell szenvedned, azt meg fogod és mint minden árat, megfizeted. Nem akkor helyben? Örvendj, de ne gondold, hogy egyszer nem kell valamit adnod érte. Megvár, előkerül, romlatlanul, ellentétben a zakuszkával. Annak idején nem fájt, mert csak hihetetlen kegyelmet és boldogságot éreztem a gyermek miatt és igazából mást nem. Mint mondtam, sokak megrökönyödésére és két éven keresztül magaméra is, hogy ez ilyen könnyen ment. Csakhogy ezen a nyáron azt hittem, büntetlenül engedhetek egy kicsit a feszesre csavart páncélomon. Mert engednem kellett és engedni akartam. Természetesen a csavarás döntése az enyém volt. A következmények azonban kicsit más méretűek, mint azt én gondoltam, és amit irányítani tudtam volna. Nyilván nagyobb volt a feszültség bent, mint ami kint látszott, vagy akár én láttam. Nem lehet a szellemet derékig kiengedni a palackból. Csodálkozol, hogy nem megy vissza?

Szóval a pillanatnyi off-guard mindennek a kiváltója. Nagyon nehézzé viszont akkor vált ez, amikor Szent István napján elment valaki, aki nagyon része volt az ötvenéves tervnek. Igazából a váram egy bástyája és (azóta már tudom) a biztonságom és békémrésze is. Azóta nincs levegő. Mert nincs cinkos és nincs nagyonbarátomöcsémfiam. Még mindig prés van és magány és keresgélés a csillagok között. Mert nélküle az utat is nehezebben találom ahhoz, akihez ő vezetett. És nehezebb a bocsánat és az emlékezés, arra, hogy igazából tudom az okot, de nem tudom, csak néha, elfogadni. És sajnos nem használ semmi abból a sok eszmefuttatásból, közel és távolkeleti bölcseletből, amiből a halált ismerem, ismerjük, mert amikor ilyen közelről köszön, akkor úgyis csak egyedülmaradt és földhözragadt ember vagy.

Igazából, ahogy most ezt számolom, rövid idő alatt történt, dehát annál intenzívebben, a szépen felépített és kényelmesan kialakított csigaházam szétverése. A dolgok által. Csiga biga gyere ki. Hát kijöttem, fiúk, és egyelőre hajléktalan vagyok. Nem baj, ha nem lesztek a barátom, hálistennek van néhány. Nem sok (mostmár eggyel kevesebb itt), de ők a hátam. És ne hívjátok a tűzoltókat, mert ez az ének nem erről szól. Nem ég. Nekem Ég (tudod, ott fent, az a nagy kék csillagos, amit megpróbáltok elhazudni,) na látod, az a házam. Ideki.

Csak a derű óráit számolom

2010-10-27T13:57:00.000-07:00

A világon a második legromantikusabb dolog egy katonai fúvószenekar. (Az elsőről majd máskor.) Ma a mindennapi sétatéri levélrugdosásunkat azt hiszem egy életre emlékké tette a kislétszámú, nagyon félrejátszó és nagyon jópofa csapat. A terepszínű ruhában és magasszárú bakkancsban pipiskedő karmester szinte elrepült igyekezetében. Lelkesen és teljesen összevissza fújták, Lili-Róza pedig még lelkesebben táncolt és tapsolt különleges alakulatnak. Állítólag, mikor kicsi voltam, fordultam ki a babakocsiból az egyenruhák után. Nos, ez nem változott, igaz nincs már babakocsi, és immár csak a katonai egyenruhák érdekelnek. (Mondom a gyereknek: Anyja lánya vagy, ugye? Mire ő viccesen somolyogva: Nem, apja jánya.) A kép nyilván nem itt készült, mivel én a telefonommal telefonálok, lencsevégre sajnos nem sikerült kapni a kolozsvári Fanfara Militarăt.

Hazaértünk, hidd el

2010-10-27T13:34:00.000-07:00

Pillanatragasztó. Ezt a pillanatot is megragasztotta.

Anya, álmomban összefutott a mindenség, összejoppant. - Nekem ébren is néha, kicsim, de

2010-10-18T07:19:00.000-07:00

Még jó, hogy az embernek van egy lánya, aki olyan, hogy tedd a sebre, meggyógyít.

Altató - a szöveg

2010-10-10T11:08:00.000-07:00

Lerobbant faház, roskadozó gerendák és üvegtelen ablakok. A szoba üres, egy karfa nélküli fotel és egy valamikor rojtos állólámpa látszik.

A két nyomozó érkezik, egyikük magas, tagbaszakadt, harmincöt körüli, szőke, az idősebbik nála alacsonyabb ötven körüli, szemüveges férfi. Mindketten térdig érő fekete kabátban és ingben vannak. Óvatosan nyitnak be a terembe, az ajtót csak ujjbeggyel taszítják bennebb, hangos hahózás és köszöngetés, bemutatkozás közepette. Látván, hogy üres a terep, nézelődni kezdenek. Egy darabig csendben pásztázzák a helyet, fölöslegesen ugyan de elemlámpával világítják a plafont és a falakat. A padlón heverő pár tárgy között egy papírdarabra lesz figyelmes a magasabbik, odainti idősebb kollegáját, aki kesztyűt húzva felemeli. A képen egy emeletes ház előtt fehér ruhás hölgyek-urak, kalapban mindenki, reggelinél mosolyognak a tornácon. A hátán felirat. Az alacsonyolvassa, az ablak fele fordulva, hogy a kopott tintát kibetűzhesse.

,,1910.augusztus.Emlékül a Lovas családnak. Köszönjük a szíves vendéglátást. Csodálatosan telt a nyár.’’ Meg egy pecsét: Forgáts Antal fényképész.

Kissé feszülten mozognak tovább, óvatosan nyikorognak végig a deszkákon.
A fotel mögött egy gramofonra akadnak. Mellette lemezek.

Az alacsony kiváncsian fordítja meg, hangosan olvassa a dalok címét. Kicsit meg is feledkezik az ottlétük céljáról, láthatólag ismerősek, némelyiket dudorássza, meghatódva mosolyog. A magas mindvégig mellette áll, és az érzelmi kitérőt láthatóan rosszalja. De azért tiszteletből nem szól rá az idősebb kollegára.

Mosolyát leplezendő elfordul, és ésyrevesz az ablakpárkányon egy rendkívül viharvert, sokat elszenvedett játékmedvét. Odamegy elveszi, érdeklődve forgatja, az erősen kopott bundáját porolgatja, majd félig cinikus, félig együttérző mosollyal odaviszi még mindig gugoló kollegájának.

Az alacsony már a gramofon beindításával bíbelődik. Lázasan teker, majd az első hangok felcsendülésével győzedelmes pillantással tekint fel a magasra.

A gramofont kísérve dudorászni kezd, a második sornál már a szavak is eszébe jutnak, ritmusra ingatja a fejét, a rég nem hallott altatóra.

Aludj, baba, aludjál

A magas már-már röhögőgörcsöt kap, már szólna, mikor a rádió recsegni kezd az alacsonybbik oldalán:

-Tóth, itt a Központ. Jelentkezz...

Tóth az övéhez nyúl, leakasztja a gépet és éppen jelentkezni szeretne, mikor gyerekhang szólal meg a hátuk mögött.

-Megyek már, kész vagyok, már átöltöztem. Csak nem találom Medvét.

Az ajtó fele fordulnak, ahonnan a hang jött. A gramofon nyekeregve dudorászik tovább.

-Én már ágyban voltam csak ez a rakoncátlan Medve kószált el.

Az ajtó résnyire nyílik s a következő pillanatban egy kislány jelenik meg mezitláb, földig érő fodros hálóingben.

-Nem találom Medvét. Nem láttátok Medvét?

A rádió tovább recseg:

-Tóth, az ügy le van zárva. Hagyják abba a keregélést. Nincs szükség több információra.

A kislány láthatólag nem lepődik meg sem a nyomozóktól, sem a rádióban kerregő férfihangtól.

- Tóth, az archivumnak sikerült azonosítani az esetet. Az iratok is megvannak. A ház ötven éve üres. Az apa meghalt a háborúban, az anya gyermekágyban. A gyerek a nagyanya gondozásában maradt.

A magas szótlanul nyújtja át Medvét a kislánynak.

- És Nanóka hol van? Nanó is nálatok van? Mert nem fejezte be a mesét.

A rádiónak még mindig van közlendője.

- Még fél évig működött a malom. Aztán Szamueliék az egész háztartást, .. khmm...,,kitakarították''..Nincs leszármazott.

A nyomozók még mindig szótlanul állnak. A lemez közben lejár,a gramofon pedig egyhelyben állva, kattogva forog körbe.

- Nem játszod el újra? A csillagost. Medve csak arra tud elaludni.

A megdermedt embereknek hátatforditva kimegy a teremből. Az ajtó nyikorgás nélkül csukódik utána, a poros padlón pedig csak a két férficipő nyoma látszik .

- A házban nem lakik senki. Hagyják el a terepet. Az ügy le van zárva.

Tóth óvatosan a lemez szélére teszi a kart és a magassal együtt nesztelenül kimennek a házból . A résnyire hagyott ajtó mögül a gramofont kijavítva hallatszik az altató:

-Aludj, Medve, aludjál.

Avalon

2010-10-04T13:14:00.000-07:00

Szigetlakó leszek. Úgy értem, vízzel körülvett sziget, nyilván, mert a víz nélküli elszigetelődés már megvan.

Nem most és nem mostantól vágyom erre. De majd. Ezt nem tudom elmagyarázni, hogy miért sziget, de nyilván azért is, mert ott már nem lenne szükséges címet adnom a blogomnak. És a szigeten általában utól szoktam érni a csodáimat. Tuvalu, Izland, egy pár nap MSziget vagy akár egy olajfúró is megteszi.

Nézzed: The Secret Life of Words (2005) - egy hallássérült túlélő ápoló, egy összeégett, látássérült ápolt, vízfeletti lebegés, vízalatti csend.
Hallgasd is.

Dédi

2010-09-30T13:41:00.000-07:00

Futok valami poros úton,

A világoskék teniszcipőm kibomlik, a tüdőm zihál, az eddig előttem levő út most alattam van, térdre esek majd kézzel előre, a csuklóm sebeit eltünteti a por. Mindent eltüntet a por. Még két légzés, még csak kettő és felállok, levegő után kapkodva
A tenyeremet nem tudom elszakítani a földtől, csak kapargatom az utolsó ujjperceimmel,
A sok apró vágásból szivárog a vér. Van ahol már elállt, van ahol még pici pókhálóként rajzolódik ki a bőröm ráncaiban. A farmerem tiszta por, kosz talpnyomokkal teli a combom, a dohányszínű trikóm egyik újja teljesen elmaradt, a másiknál a vállamon szamurájprecizitással és karddal vágott hasíték. Négykézláb billegek, a fejem lóg mint a halálraítélteké, a hajamon mintha monszun ment volna keresztül. Keresztül is ment. Villogó fény késztet arra, hogy a szemem résnyire nyissam, a nyakamban lógó nap érmen csillan a napnyugta. Oldalról süt, s néha tükröződik a forgó ezüstön.

A hátam mögött autóhangot hallok. Félrehúzódom, az út szélén állok, háttal az üres mezőnek. Ellenfényben a már majdnem teljesen száraz aratásmaradékok.

Egy koszos –sárga, lerobbant Mercedesz közeledik, hatalmas port kavarva abból az irányból, ahonnan én.

Bentről karácsonyi slágerek foszlányait kapom el. Elmennek mellettem, észre sem vesznek. Utánuk nézek.
Valaki megfogja a kezem. Kicsi kéz, meleg. Lenézek, egy kislány áll mellettem. Annyira pici mindene, mintha egy mézeskalácstervező dolgozta volna ki a barna spanglis szandáljait is. Egy kicsi, húzható játékutánfutóban vannak a rózsaszín állatai , felnéz rám, s mondja, hogy menjünk. Kézenfog, felkap egyet a plüssállatok közül és szaladunk.

A kapun már inkább berepülök, a macskák szemrebbenés nélkül figyelik kétségbeesett rohanásomat, csak azt nyugtázzák, hogy a lábam nem éri a földet.
A ház sarkánál már látom Dédit. Áll a nagy fa alatt, virágokkal a kezében, még háttal, és én végre elkezdek sírni. Nem múlik semmi, de legalább sírok.

Lassan fordul meg, minden virág körülötte, a lába alatt, a cipőjén, a fényben majdnem átlátszó. Ő néz, és nem kérdez semmit. Én nem mondok semmit, ő sem, csak sírok, és ő átnyújt egyet a virágok közül, amiket eddig is rakosgatott. Az utolsó kép a kezünk, ahogy átveszem a virágot. Rövid a szára, és egy kicsi, erős rugó van körülötte, lazán, olyan lötyögősen, hogy le lehetne húzni, de nem esik le mégsem, védi. A virág bordó, és selymesen puha por hull belőle a kezünkre, a földre körülöttünk, s végül mindent beborítva, fenntről, mint egy gyönyörű, bordó zuhatag.

(Megj.: mivel kétévnyi blogomat a yahoo elrekkentette, néhány bejegyzést, ami kibírta az elmúlt időt, átmentem ide. Ezen írás egy álomjegyzet 2003 februárjából, Floridából. A szövegből egy pár perces másodéves vizsgafilm is lett. Átmentem.)

Húsz. Huszonegy. Gramm.

2010-09-21T05:29:00.000-07:00

Tegnap 21 éves kellett volna legyél, nem pajzs egy hónappal ezelőtt. Érdemes volt? Nem tudok más megoldást: újra foglak szülni. És minden álmodja tovább jelenét.

Kép: Baraka (r: Ron Fricke)

Ink, not mink

2010-09-16T03:11:00.000-07:00

Wear your own skin.

Hős ifjú jön: fogadtassék!

2010-08-28T12:48:00.000-07:00

Gyászolj és tiszteld a harcos áldozatát. Őrizd meg és éltesd tovább, elmédben, lelkedben, ereidben.

Mérhetetlen űrt hagytál magad után. Bennem maradsz mindörökre, barátom, bajtársam, titoktartóm, testvérem, fiam.

Kép: hvg.hu - 2006/43
Zene: Gyűrük ura III. - csak hallgasd. Emlékszel, Pest fele menet megegyeztünk, hogy mindkettőnknek ez a kedvence a filmből. Lili-Róza szerint utánad kellene menjünk a csillagok közé, hogy megsimizzük a kopasz fejedet, ha már te nem jössz, hogy vigyél haza, de szerinte jönni fogsz.)

Július

2010-07-26T00:04:00.001-07:00

Június

2010-07-26T00:00:00.000-07:00

Május

2010-07-25T22:37:00.001-07:00

Április

2010-07-25T22:35:00.001-07:00

Március

2010-07-25T22:31:00.001-07:00

Hallgass

2010-07-25T15:23:00.000-07:00

Ashes and Snow (2005) - r: Gregory Colbert

Államvizsga film

2010-07-14T08:21:00.001-07:00

Altató/Lullaby/Cantec de leagan. Az egysnittes. 35mm filmre forgattuk, 2008. április 3.án, a kolozsvári román királyi rezidencián. Színészek: Molnár Levente, Szűcs Ervin, Schneider Csenge. Azért mozivásznon megnézve jelentős a kölönbség.

Mi leszek, ha

2010-06-05T13:34:00.000-07:00

Kiböjtöltem.

Ezért a következő életemben megkoronáznak. Kegyes leszek és bölcs. Ész, erő, erkölcs. Mindenek fölött erkölcs. Harcolni fogok, amikor kell és szeretni, amikor lehet. Boldog is leszek. Megtalál az az ember, akinek a szava szent. Számára és számomra egyaránt. A legkiválóbb harcoshoz megyek, aki erősebb, mint én és bölcsebb is. Nem hű lesz hozzám. Lojális. Nem egy élet erejéig. És fújni fog a szél és szólni fog a bőrduda. Hét gyermeket fogok szülni, öt fiút és két lányt. Természetesen Lili-Rózát is köztük. Ő a gondolatritmus. Sok lovam lesz és sok hegyet be fogok járni velük. De egy sárkányom. Piros, nagy. Merthogy sárkányok vannak. Kardom is lesz. Szintén egy. És zászlóm is. Fehér. Liliomos. Gyűrűm a mutatóujjamon. Zöld, kerek köves. Tele leszek akkor is tetoválva. Közös sírba fognak temetni azzal, akivel egymásnak szegődtünk. És majd 2500 év múlva, vagy esetleg még odébb, majd a következő félévkor, megtalálják a múmiáinkat, zárójelben, úgy, ahogy Nagy László már rég megírta, s ha szükséges lesz, újraírjuk újra a történelmet.

Ez lesz. Vagy volt már? Nem, biztos nem. De az idő nem fontos. Csak az élet számít.

Angyalos üzenet

2010-05-24T06:33:00.000-07:00

Rég óta él ez a szám bennem. Mástól, másnak, máskor, máshol képzeltem el, de most megvilágosodott, hogy pont ide, csak neked szól. Isten éltessen, csillagmadaram!

Sose hagyj el, én sem adlak,
Se felhőknek, sem a madaraknak
Holdnak nem, talán a napnak,
De nem ami elmúlt, csak a holnapnak.

Az égben sétálsz, mikor alszol,
Még senkire nem haragszol
Darab szén csak a legszebb gyémánt,
Vak voltam, ki egyszerre fényt lát
És süket és néma, mert nem figyeltem
Arra, hogy mit mond bennem az Isten,
De nincsen vallás, és nincsen eszme
És lehet, hogy semminek nincs értelme,
Hát ennyire egyszerű ez az élet:
Az összes titok semmivé lett,
Tudom a helyem, és tudom a dolgom
És nem kell már végiggondolnom, hogy a világ milyen gyáva,
Akkor támad, mikor senki se várja, mikor senki se látja,
Lesből gyilkol, nem szemtől szembe,
Esélyt sem hagy a győzelemre nekem.

De rajtam most már nincs hatalma
Nekem nem kell már a birodalma
Se hús, se kín, se szerelem
Mindent Te jelentesz nekem.

Pál Utcai Fiúk: Angyal
Kép: a kissárkány két évvel ezelőtt

The fundamental things apply, as time goes bye

2010-05-19T13:36:00.000-07:00

A nők nagyrésze nem álmai férfiával él. Mert álmaik férfia olyan nővel él, akinek szintén nem ő az álmai férfia.

Szöveg: J. Potter
Kép: azért egy táncot szabad

Niytva lesz az Aranykapu, ki bújik át rajta?

2010-04-15T04:53:00.000-07:00

The prehistory of the Earth and its custodians, lies less in what has been said than in what has been silenced: the silent neglect of evidence, the silent borrowing of ideas, and the silent reversals without apology, are not difficult to detect.

Szöveg: Stan Hall on Catastrophism
Kép: Móricz János Equadorban

Kimondhatatlan álmaimban

2010-02-26T05:18:00.000-08:00

Vannak képek, amelyek halálig, és talán azon túl is kísérik az embert. Kevesen figyelnek ezekre a képekre, és jelentőségüket nem ismerik fel – pedig az álmok figyelmeztetnek fontosságukra. Mindenki álmodik, még a vakok és az állatok is, mert a képek, és a képekben rejtett üzenetek meghatározzák az emberi sorsot.

Vannak képek, amelyek ébren is megjelennek; és ilyenkor úgy érezzük, mintha valahonnan hazaérkeztünk volna, mert egy kép is lehet haza, ahogyan lehet egy íz, egy illat, vagy egy hang is.

Minden embert más és más képek kísérnek. Más képekkel álmodik a földműves, és ismét más képpel réved a kereskedő. E képek bizonyosabban jelzik az elhivatottságot, mint bármi más. Régen, az álomfejtők még tudták ezt, és néhány festő is tudta.

Ezek a képek nem jelképek. Nem allegóriák, és nincs mélyebb értelmük. Megáll, és hosszasan megpihen rajtuk a tekintet.

A sárban lépő lovak lába.

A farkasok figyelő tekintete.

A hegyek és a nők gerince.

A markolaton nyugvó kéz.

Ha ezeket látod, harcos vagy, gondolj erről bármit is.

Szöveg: György Attila: Harcosok könyve

Február

2010-02-16T04:52:00.002-08:00

Január

2010-02-16T04:52:00.001-08:00

December

2010-02-16T04:45:00.001-08:00

Warraq, Egyiptom - 2009.12.12.

2010-02-02T13:51:00.000-08:00

„A középső kupola fölött tűnt fel aranykoronával a fején, tiszta fehérbe és kékbe öltözve, teljes magasságában egy fénypalásttal körbevonva. A templom tetején álló keresztek fényesen ragyogtak, ahogy az alakzat az épület kupolái és ikertornyai közt lebegett.”- zarándok.hu

Hogy miért nem lehet erről sehol hallani, hacsak nem vagy a zarándok.hu rendszeres olvasója, illteve nem ismersz egy arab nyelvet sem, hogy a tudósításokat és eksztatikus vallomásokat megértsd? Válaszokat kommentekben nagyon szívesen látnék.
Ugye, azt tudjuk, hogy az egyház naaagyon óvatos a jelenésekkel kapcsolatban ( ami azért elég visszás, annyit hagyjunk meg, hogy pont az egyház vallatja tudománnyal és bizonyíthatósággal a csodát, és nem HISZ benne), és hogy évekig nyomoz egy-egy ügyben. A warraqi jelenéssel kapcsolatban aztán sokszorosan nehéz dolguk lesz, hiszen csak egy városnyi muzulmánt és koptot kell kihallgatniuk, akik mind azt állítják, hogy a Szűz Anyát látták három órán keresztül a templom fölött lebegni.

angolul itt (videókkal)
magyarul itt

A kissárkány múzeumba megy

2010-01-18T03:52:00.000-08:00

Lili-Róza megtekintette élete első kiállítását a kolozsvári Művészeti Múzeumban, ahol a Japán Kultúrközpont a japán harcművészetről állított ki csodálatosabbnál-csodálatosabb kardokar, sisakokat, páncélokat. Nem hagyhattuk ki. :-)
Nagyon tetszett neki. Csendben nézelődött egy darabig az ölemben, majd miután megtudta, hogy mi micsoda, elkezdte és azóta is kiabálja, hogy ,,kad, kad, kad'' és ,,í, í, í''. (ha valaki nem érti, fordítást kérhet emailben). És nem, nem én találtam ki, és nem, nem azért tetszett neki, mert jaj szegénykének ilyen anyja van, pedig ó, mennyivel édesebb a Disney repró tárlat.

Képen a kiállítás egyik páncélja látható.

Évrevaló

2009-12-31T13:56:00.001-08:00

Üdvözlet

2009-12-23T14:37:00.000-08:00

Plus que ma propre vie

2009-11-30T12:58:00.000-08:00

Nap, Hold, Föld, Sárkány és Szerelem

2009-11-29T06:09:00.000-08:00

Az idő nem fontos, csak az élet számít.
Az öt elem. Ők is tudták . 34 ezer évvel ezelőtt.

A visocoi piramisokról bővebben itt. (klikk!)

Hajnali

2009-11-23T07:40:00.000-08:00

A Napba nézek, álmodom:

Nincs kint se még nagy baj,
Amíg álmomban tudom azt,
Amit tudni muszáj,
Addig nincs akadály.
S ha mégis, nem fáj.

Szöveg: A magyar vándor - Hrutka Róbert
Kép: 2006 - csíksomlyói forgatás

November

2009-11-13T05:00:00.000-08:00

Október

2009-11-05T13:53:00.001-08:00

Szeptember

2009-11-05T13:45:00.000-08:00

Augusztus

2009-11-05T13:44:00.001-08:00

Július

2009-11-05T13:42:00.001-08:00

Szépapám, Kolozsvár polgármestere

2009-11-02T13:33:00.000-08:00

Apai szépapám, Albach Géza polgármestersége idején rendelték meg és tették le az alapkövét a Mátyás szobornak. Az ő lányát, Albach Izabellát vette el feleségül

Fekete Nagy Béla, akinek alpolgármestersége idején avatták fel a szobrot. A Fadrusz Jánossal folytatott baráti levelezését őrizzük.

Az ő részére készítette Kós Károly, akihez baráti viszony fűzte, ezt a háztervet.

Fekete Nagy Béla két lánya közül Juditot vette feleségül

Patrubány Miklós dédapám, a marosvásárhelyi Kereskedelmi Bank igazgatójának, id. Patrubány Miklósnak a fia. Őróluk a következőkben.

NO JAB!

2009-10-26T13:42:00.001-07:00

Mielőtt lelkesen beoltatnád magad, illetve helyesbítve, mivel lassan nem opció lesz: mielőtt beoltanának az Új Vírus ellen, nézd meg ezt:

http://www.youtube.com/watch?v=hlgMvKGBa2k

http://www.youtube.com/watch?v=nTgyakGAddM

Változó

2009-10-23T13:54:00.000-07:00

Csomagban

2009-09-07T04:52:00.000-07:00

Nem, soha nem lesz túl nehéz.

Are you ready for me, Romania?

2009-08-28T13:22:00.000-07:00

Kérdezte Madonna minden rádióadón félóránként és minden sarkon az óriásposzterről, a nyár eleje óta. Ezek szerint azért mégsem. Nem ready. Madonnát zseniálisan kifütyülték a tegnap esti koncerten Bukarestben. Merthogy nem díjazta a drága pénzért zenét hallgatni ment közönség, hogy a ,,pop királynő'' két szám közt, váratlanul lekapta őket. ,,Úgy hallottam, hogy errefele súlyosan diszkriminálják a romákat...Nagyon szomorú vagyok emiatt. Mi ezt nem szeretjük. Semmilyen féle diszkriminációt nem szeretünk. Mindannyian egyenlőek vagyunk: romák, homoszexuálisok...'' Óriási füttykoncert. A hírvivő még hozzátette, hogy átlalánosan Kelet Európáról értesültek úgy, hogy a romák rossz sorban vannak, mert például a Magyarországon végigsöprő gyűlölethullámnak hat halálos áldozata volt már. A romák körében. Nyilván arról nem értesültek, hogy a magyarok közt hány áldozat volt, van. Naponta. Meg kellene kérdezni pl. Szögi Lajos árváit, hogy ők kivel érzik és mennyire egyenlőnek magukat. Vagy a tizenhárom éves iskolás lányt, akit tíz percig pofoztak és felgyújtották a haját. Vagy a 26 éves megölt román kézilabdázó szüleit. Nagyon hosszan folytathajuk a sort.

Hát meg kell adni, hogy a testvérnemzet remekül fogadta a dorgálást. Ahogy kell. Itt az államelnök is cigányozik, úgyhogy Madonnának ezegyszer nem sikerült az ,,interetnikai nagy békéltetés''. Bye-bye, american pie!

Június

2009-07-14T04:42:00.001-07:00

Május

2009-06-15T00:59:00.001-07:00

Április

2009-06-15T00:57:00.001-07:00

Március

2009-06-15T00:49:00.001-07:00

Napom, napom, fényes napom

2009-05-24T11:58:00.000-07:00

Kívántunk.

Kép: Sárkányland királykisasszonya egy éves lett.

Májusi esküvő

2009-05-18T13:18:00.001-07:00

Én is akit megtalálok,
Pántolok rá aranypántot
Úgy szeretem, úgy szorítom,
Én sohase szomorítom.

Nagy László: Táncbéli táncszók
Kép: A hétvégi esküvő a Szent Mihály templomban

Mindent anyának 2

2009-05-03T13:09:00.001-07:00

Anyám, hívnak a manók, akik a felhőkben élnek - "Ébredéstől napestig játszunk, az arany hajnal és az ezüst hold a játékunk."
De hogy jutok fel hozzátok? - kérdezem.
"Gyere a világ végére, tárd ki a karodat az ég felé, és felviszünk a felhőkbe" - ígérik nekem.
Anyám vár otthon - mondom -, hogyan hagyjam el értetek?
És ők mosolyogva elúsznak a fejem felett.
Tudok én ennél jobb játékot, anyám.
Felhő leszek, és te hold leszel.
Eltakarlak a két karommal, és az ég sem kékebb, mint a házunk teteje.
Anyám, hívnak a manók, akik a hullámokban élnek - "Reggeltől napestig csak énekelünk, és megyünk, megyünk, magunk sem tudjuk, hogy hová megyünk."
De hogy jutok el hozzátok? - kérdezem. "Gyere a tengerpart szélére, csukd be erősen a szemed, és hullámhátunkra kapunk" - ígérik nekem.
Anyám azt akarja, hogy otthon legyek estére - mondom -, hogyan hagyjam el értetek?
És ők mosolyogva, táncolva elvonulnak előttem. Tudok én ennél jobb játékot, anyám.
Hullám leszek, és te idegen tengerpart leszel.
Hömpölyögve rád gurul hullámgyereked, és nevetve megtörik az öledben.
És senki a világon nem fogja sejteni, hogy hol rejtőzöm veled.

Szöveg: Rabindranath Tagore: Felhők és hullámok (A növekvő hold)

Vállamon bárányos éggel

2009-04-28T05:36:00.000-07:00

Ki nyitja meg a betett könyvet?
Ki szegi meg a töretlen időt?
Lapozza fel hajnaltól-hajnalig
emelve és ledöntve lapjait?

Az ismeretlen tűzvészébe nyúlni
ki merészel közülünk? S ki merészel
a csukott könyv leveles sűrüjében,
ki mer kutatni? S hogy mer puszta kézzel?

És ki nem fél közülünk? Ki ne félne,
midőn szemét az Isten is lehúnyja,
és leborúlnak minden angyalok,
és elsötétül minden kreatúra?

A bárány az, ki nem fél közülünk,
egyedül ő, a bárány, kit megöltek.
Végigkocog az üvegtengeren
és trónra száll. És megnyitja a könyvet.

Szöveg: Pilinszky János: Introitusz ( Nagyvárosi ikonok 1959-1970)
Kép: A velemi kápolna tornya (sk)

Szentlászló-Budapest-Santa Cruz

2009-04-19T07:43:00.000-07:00

Gondolj Tóásó Elődre. Magyarosi Árpádra, Dwyer Michael Martinra és Rózsa-Flores Eduardóra mostmár csak emlékezni tudsz. Nálam sokkal szebben, itt.